Előző bejegyzésemben leírtam, hogy egy világraszóló, hibátlan, fantasztikus ötlet a valóság tengerébe bedobva hogyan süllyed el nagyon gyorsan, és jó mélyre.

Valójában még nem süllyedt el. A kérdés az, hogy a lék, amit kapott, vízvonal alatti-e, mert akkor garantáltan el fog süllyedni, akármit csinálunk is, vagy vízvonal feletti, mert akkor csak átmeneti bukdácsolásról van szó. A hasonlat a tengeri csaták korából származik, amikor ágyúval lövöldözték egymás hajóit a háromszögkalapú, félszemű hajóskapitányok. Nagyon nem volt mindegy, hogy az ellenséget a vízvonal alatt találták-e el, ehhez profi tüzér kellett, mert ugye ebben az esetben a vízBE kellett célozni.

Ennyit a hadtörténelemről. 

A lék helyét viszont sajnoss többnyire az ötletgazda nem tudja helyesen felmérni, mivel nem tudja elfogadni, hogy szellemi gyermeke halálos sebet kapott. Ilyenkor az szokott történni, hogy a teljes anyagi csődig a lélegeztetőgépen hagyják a brilliáns ötletet.

A mi esetünk vajon milyen? Az első kísérlet csúfos kudarcot vallott (emlékeztetőül: meglévő Youtube-videókra épített nyelvtanítás), de próbáltunk közösen brénsztormingolni azon, hogy mi lehetett a baj, miért halt be az első próba. Akár fel is sorolhatom, bár valszeg ilyen résztelességgel csak az ötletgazdát érdelki: a legnagyobb baj az volt, hogy az oktató NEM ismételte el a saját béna kiejtésével, mit mondott az inglis, ergo a legtriviálisabb, legkézenfekvőbb módszert pont nem használta a megértés fokozására. A második hiba az volt, hogy ehelyett a szöveg szinkron legépelésével próbálta átadni a videó mondanivalóját, ami nem sokkal nyújt többet, mint egy feliratozás (csak annyiban, hogy legalább szóhelyes). Ezt a két hibát kijavítva az alábbi megoldás született, nyelvoktatás Á la jútúb, version 2.0:

 Itt tartunk most. Még az is lehet, hogy erre üzleti modellt lehet építeni. Ami szintén ezerféleképpen képzelhető el, így szabad az ötletrablás ismét mindenkinek! :)