Hallották már azt az okosmondást, hogy az ötlet nem ér semmit, a kivitelezés a minden? Tudom, ez nagyon furcsa a magyar fülnek, mert általában azt képzeljük, hogy az ötletek a legértékesebb összetevői egy terméknek, és hogy az ötleteket védeni kell, mert el fogják lopni. Ez butaság. Még ha egy ötletet el is tulajdonít valaki, akkor sem ugyanazt a terméket hozza belőle létre, mint az eredeti ötletgazda, pusztán amiatt, hogy neki más az agyműködése, mint az eredeti ötletgazdának. Más gondolatok más megoldást szülnek.

Egy-egy ötlet életképességéről nem igazán érdemes beszélgetni, mert amíg meg nem mártóztatjuk a valóság tengerében, nem tudhatjuk, elsüllyed-e. Attól még, hogy garantáltan kiváló ötletnek tűnik valami, még lehet például kivitelezhetetlen is.

A lean termékfejlesztés lényege, hogy tudatosítjuk magunkban, a termékötletek kizárólag az ötletgazda agyában létező ideális világban állnak össze precízen működő egységes egésszé. A valódi valóságban azonban könnyen kiderülhet egy ötletről, hogy nem is olyan jó. De ehhez ki kell próbálni. Mégpedig ha lehet, gyorsan és nulla fillér befektetésével.

Ezt fogjuk most végigvenni egy briliáns ötlet kapcsán.

Adva van egy piaci rés, és egy erre épülő szolgáltatási ötlet: a piaci rés az, hogy idegen nyelvet tanulók tömegei már minden szót és nyelvtani szabályt bemagoltak egy adott nyelvből, mégsem értenek egy kukkot sem az élő, beszélt nyelvből. A briliáns ötlet pedig az, hogy a Youtube korlátlan videótárházát felhasználva tanítsuk meg az embereknek a szövegértést egy a szöveget értő, és azt elmagyarázó tanár segítségével. Így két legyet ütünk egy csapásra, mert korlátlan mennyiségű tananyagunk van készen, és nemcsak szövegértést tanítunk ezáltal a hallgatóknak, hanem egy adott témát is, például szakácsművészetet, vagy orvostudományt, bármit. Mindenről van videó a Youtube-on.

Ugye, milyen szuper ötlet? Akinek tetszik, lopja el bátran, ide van írva, vigye. Úgysem ugyanazt hozza ki belőle, mint amire mi gondoltunk.

Ma le is futtattuk az első kísérletet a témában. Mondanom sem kell, nagy várakozás előzte meg a próbaoktatást, mivel az ötlet annyira briliáns, hogy ennek mindenképpen működnie kell.

Hát nem. Az ötletgazda agyából kipattant eredeti oktatási módszertan borzasztó unalmas, értelmetlen, lassú, haszontalan oktatást eredményezett. Egy percnyi Youtube-videóból negyed órányi unalmas, üres magyarázkodás kerekedett, és egy hangyányival sem javult a beszédértése a tesztalanyoknak. Ezt az önmarcangolást nem ragoznám tovább, mert ez csak annak bizonyítéka, hogy az ötlet önmagában fabatkát sem ér, a valóság pofonját elsőre nem feltétlenül állja ki.

Na de mi jön ez után? Ahelyett, hogy sírva elbújnánk, megtépnénk a ruházatunkat, s hamut szórnánk a fejünkre (ami nehéz lenne, mert az irodában nincs sehol egy jó marék hamu), kísérletezésbe kezdünk.

Az 1.0-s verzió rossz volt ugyan, de nem haszontalan. Fel tudjuk ugyanis sorolni, hogy az eredeti módszertani elképzelések közül mi minden nem vált be. Ezek helyett újakat találhatunk ki, majd célzott, tervezett változtatásokkal, kísérletekkel (trial and error) remélhetőleg el lehet jutni egy működő modellhez, vagy esetleg be lehet bizonyítani, hogy az eredeti elképzelés megvalósíthatatlan, objektív akadályba ütközik az életképes megvalósítás.

A következő próba egy hét múlva lesz, annak eredményéről is beszámolunk. Távolról sem biztos, hogy a 2.0-s nyelvoktatási módszertan tökéletes lesz. De csak az nem hibázik, aki nem keresi a bajt!